fix typo in Java tutorial

1 files changed, 335 insertions, 0 deletions

diff --git a/hu-hu/go.html.markdown b/hu-hu/go.html.markdown
new file mode 100644
index 00000000..460e23ec
--- /dev/null
+++ b/hu-hu/go.html.markdown
@@ -0,0 +1,335 @@
+---
+language: Go
+lang: hu-hu
+filename: learngo-hu.go
+contributors:
+    - ["Sonia Keys", "https://github.com/soniakeys"]
+translators:
+    - ["Szabó Krisztián", "https://github.com/thenonameguy/"]
+---
+
+A Go programozási nyelv az életszerű feladatok könnyebb elvégzése miatt született.
+A mai legújabb programozási trendeket elkerülve,
+praktikus megoldást nyújt a valós, üzleti problémákra.
+
+C-szerű szintaktikával és statikus típuskezeléssel rendelkezik.
+A fordító szempillantás alatt végez és egy gyorsan futó,statikus futtatható állományt hoz létre.
+A nyelv könnyen érthető, üzenet-alapú konkurenciát tesz lehetővé, így könnyen ki lehet használni
+a mai számítógépek több magos processzorait, ez nagy rendszerek építéséhez ideális.
+
+A Go alap könyvtára mindenre területre kiterjed, ennek köszönhetően a nyelvnek egyre növekvő tábora van.
+
+```go
+// Egy soros komment
+/* Több
+   soros komment */
+
+// Minden forrás fájl egy csomag-definícióval kezdődik, ez hasonlít a Python
+// csomagkezelésére
+// A main egy különleges csomagnév, ennek a fordítása futtatható állományt hoz
+// létre egy könyvtár helyett.
+package main
+
+// Az import rész meghatározza melyik csomagokat kívánjuk használni ebben a
+// forrásfájlban
+import (
+    "fmt"      // A Go alap könyvtárának része
+    "net/http" // Beépített webszerver!
+    "strconv"  // Stringek átalakítására szolgáló csomag
+)
+
+// Funkció deklarás, a main nevű funkció a program kezdőpontja.
+func main() {
+    // Println kiírja a beadott paramétereket a standard kimenetre.
+    // Ha más csomagot funkcióját akarjuk használni, akkor azt jelezni kell a
+    // csomag nevével
+    fmt.Println("Hello world!")
+
+    // Meghívunk egy másik funkciót ebből a csomagból
+    beyondHello()
+}
+
+// A függvények paraméterei zárójelek között vannak.
+// Ha nincsenek paraméterek, akkor is kötelező a zárójel-pár.
+func beyondHello() {
+    var x int // Változó deklaráció, használat előtt muszáj ezt megtenni.
+    x = 3     // Változó értékadás
+    // "Rövid" deklaráció is létezik, ez az érték alapján deklarálja,
+    // definiálja és értéket is ad a változónak
+    y := 4
+    sum, prod := learnMultiple(x, y)        // a függvényeknek több
+                                            // visszatérési értéke is lehet
+    fmt.Println("sum:", sum, "prod:", prod) // egyszerű kiíratás
+    learnTypes()
+}
+
+// A funkcióknak elnevezett visszatérési értékük is lehet
+func learnMultiple(x, y int) (sum, prod int) {
+    return x + y, x * y // visszatérünk két értékkel
+    /*
+    sum = x + y
+    prod = x * y
+    return
+    Ez ugyanezzel az eredménnyel járt volna, mint a fenti sor.
+    Üres return esetén, az elnevezett visszatérési változók 
+    aktuális értékeikkel térnek vissza. */
+}
+
+// Beépített típusok
+func learnTypes() {
+    // Rövid deklarás az esetek többségében elég lesz a változókhoz
+    s := "Tanulj Go-t!" // string típus
+
+    s2 := `A "nyers" stringekben lehetnek
+    újsorok is!` // de ettől még ez is ugyanolyan string mint az s, nincs külön
+                 // típusa
+
+    // nem ASCII karakterek.  Minden Go forrás UTF-8 és a stringek is azok.
+    g := 'Σ' // rúna(rune) típus, megegyezik az uint32-vel, egy UTF-8 karaktert
+             // tárol
+
+    f := 3.14195 // float64, az IEEE-754 szabványnak megfelelő 64-bites
+                 // lebegőpontos szám
+    c := 3 + 4i  // complex128, belsőleg két float64-el tárolva
+
+    // Var szintaxis változó típus definiálással
+    var u uint = 7 // unsigned, az implementáció dönti el mekkora, akárcsak az
+                   // int-nél
+    var pi float32 = 22. / 7
+
+    // Rövid deklarásnál átalakítás is lehetséges
+    n := byte('\n') // byte típus, ami megegyezik az uint8-al
+
+    // A tömböknek fordítás-időben fixált méretük van
+    var a4 [4]int           // egy tömb 4 int-tel, mind 0-ra inicializálva
+    a3 := [...]int{3, 1, 5} // egy tömb 3 int-tel, láthatóan inicalizálva egyedi
+                            // értékekre
+
+    // Szeleteknek dinamikus a méretük. A szeleteknek és a tömböknek is meg
+    // vannak az előnyeik de a szeleteket sokkal gyakrabban használjuk.
+    s3 := []int{4, 5, 9}    // vesd össze a3-al, nincsenek pontok.
+    s4 := make([]int, 4)    // allokál 4 int-et, mind 0-ra inicializálva
+    var d2 [][]float64      // ez csak deklaráció, semmi sincs még allokálva
+    bs := []byte("a slice") // típus konverzió szintaxisa
+
+    p, q := learnMemory() // deklarál két mutatót (p,q), két int-re
+    fmt.Println(*p, *q)   // * követi a mutatót. Ez a sor kiírja a két int értékét.
+
+    // A map a dinamikusan növelhető asszociatív tömb része a nyelvnek, hasonlít
+    // a hash és dictionary típusokra más nyelvekben.
+    m := map[string]int{"three": 3, "four": 4}
+    m["one"] = 1
+
+    // A felhasználatlan változók fordítás-idejű hibát okoznak a Go-ban.
+    // Az aláhúzással "használod" a változókat, de eldobod az értéküket.
+    _, _, _, _, _, _, _, _, _ = s2, g, f, u, pi, n, a3, s4, bs
+    // Kiíratás is természetesen használatnak minősül
+    fmt.Println(s, c, a4, s3, d2, m)
+
+    learnFlowControl()
+}
+
+// A Go nyelv teljesen szemétgyűjtött (garbage-collected). Megtalálhatók benne
+// mutatók, de nincs mutató aritmetika. Ez azt jelenti, hogy üres mutatóval még
+// mindig hibázhatsz, de hozzáadni/műveleteket végezni már nem lehet.
+func learnMemory() (p, q *int) {
+    // Elnevezett visszatérési változóknak int-re mutató a típusa
+    p = new(int) // a beépített "new" funkció, egy típusnak elegendő memóriát
+                 // allokál, és visszaad rá egy mutatót.
+    // Az allokált int nullázva van, p többé nem üres mutató.
+    s := make([]int, 20) // allokáljunk 20 int változót egy memóriaterületen.
+    s[3] = 7             // adjunk értéket az egyiknek
+    r := -2              // hozzánk létre egy lokális változót
+    return &s[3], &r     // A & megadja a memóriacímét a változónak
+}
+
+func expensiveComputation() int {
+    return 1e6
+}
+
+func learnFlowControl() {
+    // Az elágazásoknak kötelező a kapcsos zárójel, a zárójel nem szükséges.
+    if true {
+        fmt.Println("megmondtam")
+    }
+    // A kód formátumát a nyelvvel járó "go" parancssori program "go fmt"
+    // parancsa szabványosítja
+    if false {
+        // így lehet
+    } else {
+        // if/else-t csinálni
+    }
+    // Használjunk switchet a hosszabb elágazások alkalmazása helyett.
+    x := 1
+    switch x {
+    case 0:
+    case 1:
+        // Az "esetek" nem "esnek át", tehát
+    case 2:
+        // ez nem fog lefutni, nincs szükség break-ekre.
+    }
+    // A for ciklus sem használ zárójeleket
+    for x := 0; x < 3; x++ { 
+        fmt.Println("iteráció", x)
+    }
+    // itt az x == 1.
+
+    // A for az egyetlen ciklus fajta a Go-ban, de több formája van.
+    for { // végtelen ciklus
+        break    // csak vicceltem
+        continue // soha nem fut le
+    }
+    // Akárcsak a for-nál, az if-ben is lehet rövid deklarással egy lokális
+    // változót létrehozni ami az blokk összes if/else-n keresztül érvényes
+    // marad.
+    if y := expensiveComputation(); y > x {
+        x = y
+    }
+    // Függvényeket használhatjuk closure-ként is.
+    xBig := func() bool {
+        return x > 100 // a switch felett deklarált x-et használjuk itt
+    }
+    fmt.Println("xBig:", xBig()) // igaz (utoljára 1e6 lett az értéke az x-nek)
+    x /= 1e5                     // így most már x == 10
+    fmt.Println("xBig:", xBig()) // 10 pedig kisebb mint 100, tehát hamis
+
+    // Ha nagyon-nagyon szükséges, akkor használhatjuk a jó öreg goto-t.
+    goto love
+love:
+
+    learnInterfaces() // Itt kezdődnek az érdekes dolgok!
+}
+
+// Definiáljuk a Stringert egy olyan interfésznek, amelynek egy metódusa van, a
+// String, ami visszatér egy stringgel.
+type Stringer interface {
+    String() string
+}
+
+// Definiáljuk a pair-t egy olyan struktúrának amelynek két int változója van,
+// x és y.
+type pair struct {
+    x, y int
+}
+
+// Definiáljunk egy metódust a pair struktúrának, ezzel teljesítve a Stringer
+// interf
+func (p pair) String() string { // p lesz a "vevő"
+    // Sprintf az fmt csomag egy publikus függvénye, műkődése megegyezik a C-s
+    // megfelelőjével. A pontokkal érjük el a mindenkori p struktúra elemeit
+    return fmt.Sprintf("(%d, %d)", p.x, p.y)
+}
+
+func learnInterfaces() {
+    // A kapcsos zárójellel jelezzük, hogy egyből inicializálni
+    // szeretnénk a struktúra változóit a sorrendnek megfelelően.
+    p := pair{3, 4}
+    fmt.Println(p.String()) // meghívjuk a p String metódusát.
+    var i Stringer          // deklaráljuk i-t Stringer típusú interfésznek
+    i = p                   // lehetséges, mert a pair struktúra eleget tesz a
+                            // Stringer interfésznek
+    // Meghívjuk i String metódusát, az eredmény ugyanaz, mint az előbb.
+    fmt.Println(i.String())
+
+    // Az fmt csomag funckciói  automatikusan meghívják a String funkciót
+    // hogy megtudják egy objektum szöveges reprezentációját.
+    fmt.Println(p) // ugyan az az eredmény mint az előbb, a Println meghívja
+                   // a String metódust.
+    fmt.Println(i) // dettó
+
+    learnErrorHandling()
+}
+
+func learnErrorHandling() {
+    // ", ok" szokásos megoldás arra, hogy jól működött-e a függvény.
+    m := map[int]string{3: "three", 4: "four"}
+    if x, ok := m[1]; !ok { // ok hamis lesz, mert az 1 nincs benne a map-ban.
+        fmt.Println("nincs meg")
+    } else {
+        fmt.Print(x) // x lenne az érték, ha benne lenne a map-ban.
+    }
+    // A hiba érték többet is elmond a függvény kimeneteléről, mint hogy minden
+    // "ok" volt-e
+    if _, err := strconv.Atoi("non-int"); err != nil { // _ eldobja az értéket,
+                                                       // úgy se lesz jó jelen
+                                                       // esetben
+        // kiírja, hogy "strconv.ParseInt: parsing "non-int": invalid syntax"
+        fmt.Println(err)
+    }
+    // Az interfészekre még visszatérünk, addig is jöjjön a konkurens programozás!
+    learnConcurrency()
+}
+
+// c egy csatorna, egy konkurens-biztos kommunikációs objektum.
+func inc(i int, c chan int) {
+    c <- i + 1 // <- a "küldés" operátor, ha a bal oldalán csatorna van, így
+               // i+1-et küld be a csatornába
+}
+
+// Az inc-et fogjuk arra használni, hogy konkurensen megnöveljünk számokat
+func learnConcurrency() {
+    // Ugyan az a make funkció amivel korábban szeleteket hoztunk létre.
+    // Make allokál mapokat, szeleteket és csatornákat.
+    c := make(chan int)
+    // Indítsunk három konkurens goroutine-t.  A számok konkurensen lesznek 
+    // megnövelve, ha a számítógép képes rá és jól be van állítva, akkor pedig
+    // paralellizálva/egymás mellett. Mind a 3 ugyanabba a csatornába küldi az
+    // eredményeket.
+    go inc(0, c) // A go utasítás indít el goroutine-okat.
+    go inc(10, c)
+    go inc(-805, c)
+    // Beolvassuk 3x a csatornából az eredményeket és kiírjuk őket a kimenetre.
+    // Nem lehet tudni milyen sorrendben fognak érkezni az eredmények!
+    fmt.Println(<-c, <-c, <-c) // hogyha a jobb oldalon csatorna van, akkor a 
+                               // "<-" a beolvasó/kapó operátor
+
+    cs := make(chan string)       // még egy csatorna, ez stringekkel kommunikál
+    cc := make(chan chan string)  // egy csatorna csatornával
+    go func() { c <- 84 }()       // indítsunk egy új goroutine-t, csak azért
+                                  // hogy küldjünk egy számot
+    go func() { cs <- "wordy" }() // ugyanez, csak a cs csatornába stringet
+                                  // küldünk
+    // A select olyan mint a switch, csak feltételek helyett csatorna műveletek
+    // vannak. Véletlenszerűen kiválasztja az első olyan esetet, ahol létrejöhet
+    // kommunikáció.
+    select {
+    case i := <-c: // a megkapott értéket el lehet tárolni egy változóban
+        fmt.Println("ez egy", i)
+    case <-cs: // vagy el lehet dobni az értékét
+        fmt.Println("ez egy string volt")
+    case <-cc: // üres csatorna, soha nem fog rajta semmi se érkezni
+        fmt.Println("sose futok le :'( ")
+    }
+    // Ezen a ponton vagy c vagy a cs goroutineja lefutott.
+    // Amelyik hamarabb végzett, annak a megfelelő case-e lefutott, a másik
+    // blokkolva vár.
+
+    learnWebProgramming() // Go képes rá. Te is képes akarsz rá lenni.
+}
+
+// Egy funkció a http csomagból elindít egy webszervert.
+func learnWebProgramming() {
+    // A ListenAndServe első paramétre egy TCP port, amin kiszolgálunk majd.
+    // Második paramétere egy interfész, pontosabban a http.Handler interfész.
+    err := http.ListenAndServe(":8080", pair{})
+    fmt.Println(err) // nem felejtük el kiírni az esetleges hibákat!
+}
+
+// Csináljunk a pair-ból egy http.Handler-t úgy, hogy implementáljuk az
+// egyetlen metódusát a ServeHTTP-t.
+func (p pair) ServeHTTP(w http.ResponseWriter, r *http.Request) {
+    // Minden kapcsolatra elküldjük ezt a http.ResponseWriter-el
+    w.Write([]byte("Megtanultad a Go-t Y perc alatt!"))
+}
+```
+
+## További olvasmányok
+
+Minden Go-val kapcsolatos megtaláható a [hivatalos Go weboldalon](http://golang.org/).
+Ott követhetsz egy tutorialt, játszhatsz a nyelvvel az interneten és sok érdekességet olvashatsz.
+
+A nyelv specifikációját kifejezetten érdemes olvasni, viszonylag rövid és sokat tanul belőle az ember.
+
+Ha pedig jobban bele akarod vetni magad a Go-ba, akkor a standard könyvtárban a legjobb praktikákat kilesheted.
+TIPP: a dokumentációban kattints egy funkció nevére és rögtön megmutatja a hozzá tartozó kódot!
+